Vajda Márta

Hagyomány... hagyomány...

A Hegedűs a háztetőn egyik ismert dalának refrénje jut eszembe, amikor felkértek, hogy néhány szót írjak az idei Pécsi Országos Találkozóról.

Tavaly zajlott az első, amikor eldöntöttük, hogy onnéttól kezdve Pécs lesz a már hagyományos Országos Színházi Találkozó állandó helyszíne, s szellemében megújulva - s nem utolsósorban lényegesen több pénzből - új hagyományt kell teremteni. Izgultunk előtte, s alatta is, összejön-e minden. Mint tudjuk, az első nagyon jól sikerült, s utána, a második szervezésénél ismét jöttek a kételyek: sikerül-e legalább elérni az előző évi színvonalat, zökkenőmentesen zajlanak-e majd a programok, eljönnek-e annyian, kegyes lesz-e hozzánk az időjárás, és egyáltalán. Két hónap távlatból most már nyugodtan elmondható: Pécs, a POSZT beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s most már valóban bekerül minden színházbarát naptárába június eleje, amikor aki csak teheti, Pécsre költözik.

Az idén Szűcs Katalin kritikus válogatta a versenyprogramot, amely általában találkozott a szakma és közönség ízlésével. Fanyalgók persze mindig akadnak,
de hát nem lehet olyan programot összeállítani, ami mindenki ízlésének megfelel.

Ugyanez vonatkozik a zsűri döntésére - amiből egyébként az idén három is volt: szakmai, színész és közönség.

A versenyprogramban 6 nagyszínházi és 10 kamara- illetve stúdiószínházi előadásvolt látható, többségük többször is, sőt, a Radnóti Színház "A kripli" című előadása a nagy érdeklődésre való tekintettel háromszor is lement két nap alatt. Utólag is külön köszönet a színháznak és a színészeknek, hogy vállalták ezt a nem könnyű feladatot!

A POSZT azonban nem csak verseny, az elmúlt szezon legjobbnak tartott előadásainak bemutatása, hanem összművészeti fesztivál, az egész várost lázba hozó események sorozata, ahol minden korosztály, minden műfaj képviselteti magát. POSZT ünnep, a művészet és a közönség közös ünnepe, egy lelki és szellemi svédasztal, ahol minden kéznyújtásnyi közelségben van, ahol minden résztvevő, akár alkotó, akár néző, érzi, hogy együtt és egymásért vagyunk. Voltak színházi előadások - főleg és elsősorban a főiskolások bemutatkozása - zenei események, könyves rendezvények, kiállítások, ismét jelen volt a kortárs magyar drámát bemutató Nyílt Fórum, s nem hiányoztak a különlegességek sem,
amelyek közül a Virrasztást kell kiemelnünk: a június elején is még felfokozott politikai légkörben több százan virrasztottunk s ástuk el szimbolikusan a különböző világnézetűeket egymástól elválasztó csatabárdot.

Álljon itt néhány adat a 2002. évi Pécsi Országos Színházi Találkozóról:

A versenyprogram előadásait 10 000 néző látta.

Az OFF programokon 152 esemény volt.

Az OFF programokat 14 000 néző tekintette meg.

A Fesztiválon 1200 közreműködő vett részt.

Kezdődik az új színházi évad, s kis pihenő után elkezdődik a III. Poszt szervezése is. Megvan már a válogató: Németh Ákos drámaíró személyében, s a két főszervező, Jordán Tamás és Simon István remélhetőleg kipihenték magukat, s szeptemberben újra kezdik.

Nem lehet azonban befejezni egy, a POSZT -ról szóló írást anélkül, hogy köszönetet ne mondjunk a támogatóknak, s mindenek előtt Pécs városának, akik érzésünk szerint mát magukénak érzik ezt a fesztivált, s főleg polgármesterünknek, dr. Toller Lászlónak, aki nem csak a szükséges anyagi fedezetet biztosítja, hanem személyesen is lelkesen támogatja a rendezvényt.

Foglalkozása: színész (és zsűritag)

Für Anikó

"Zsűritag vagyok. Zsűritag vagyok"- mondogattam magamnak, de sehogy sem sikerült minőségi különbséget tennem tavalyi és idei pécsi tartózkodásom között. Ha csak annyiban nem, hogy ezúttal helyre szóló jegyem volt minden előadásra, míg a múltkor "közönségesen" nézőként toporogtam reménykedve- bizakodva a játszóhelyek bejáratánál, hátha bejutok. Ami majdnem mindig sikerült is, köszönhetően a szervezők jóindulatának.

Akkor esett le csak a tantusz új keletű identitásommal kapcsolatban, mikor pénteken este tizenegykor, az utolsó előadás után ötödmagammal felmentem a színház titkárságának egyik szobájába, és becsukódott mögöttünk az ajtó. Nyilvánvalóvá lett a már-már abszurd feladat, hogy nekünk, a MASZK színészzsűri tagjainak - Gáspár Sándor, Kézdy György, Moór Marianna, Tordai Teri és én - döntést kell hoznunk; ki kell választanunk egyetlen nevet abból a tizenhat előadásból, amely tulajdonképpen a 2001-2002-es évad krémje.
Ráadásul a mi javaslatunk alapján ítéli oda a Pesti Est- Súgó saját díját egy- egy 30 év alatti ifjú színésznek és színésznőnek. Lehetetlen.

Cikáztak fejemben az előadások jelenetei, a pillanatok, amikor szájtátva néztem, mit művelnek a kollégáim. Elvarázsoltak. Játszottak. A szívemmel is, a lelkemmel is. És sokszor úgy megnevettettek, hogy én kacagtam a leghangosabban a nézőtéren - lévén diplomatának teljesen alkalmatlan-, és a sokadik előadás után is nemhogy fáradtságot nem éreztem, de leginkább azt, hogy repülni lenne kedvem, és büszke voltam, hogy az én személyi igazolványomban is az szerepel a "Foglalkozása" rovatban, mint az övékben: színész. Hát hogy lehet itt dönteni? Jól? Hogy ki volt "jobb"? Király Levente a Galilei életében vagy Molnár Piroska az Erdőben? Miske László vagy Kóti Árpád A Gézagyerekben? Széles László Hlesztakovja vagy Bezerédi Zoltán polgármestere A revizorban? Mácsai Pál testőrként, vagy Kerekes Éva A testőrben? Vagy Törőcsik Mari a Szent György és a sárkány százéves anyakirálynéjának bőrében?
És az embert a guta ütötte meg, hogy Maday Gábor (Gézagyerek) és Kocsis Pál (Szomorov- Erdő) miért múlt el öt perccel harmincéves?

Hogy miért nem lehet minimun tíz díjat kiosztani?

És ki volt nagyszerűbb: Lengyel Tamás (A kripli), Nagy Ervin (Szent György és a sárkány), Fandl Ferenc (Tizenkét dühös ember) vagy Schell Judit (A kripli)? Mondom a helyzet abszurd.

A mi ötünk értékelése az alakítások számbavételekor sokkal inkább hasonlítana árverésre, mint szakmai vitára, hogy hát ott van ő és még ő is, és nahát, ő meg aztán pláne! Valahogy így.

Hajnali fél három múlt. Általános végelgyengülés. Döntés. Megkönnyebbülés, lelkiismeret- furdalás. Emelkedett elégedettség. Nem magunkkal! Az elmúlt fantasztikus tíz nappal.

Mi is a darab címe? "Jövőre veled, ugyanitt".