Anzix
Uramisten, öregszem,
érzelmesedem. Elfogult vagyok velük, mint a gyerekeimmel. És egyre
szerelmesebb egy álomba, amelyet valaha úgy
hívott a szakmai argo: Társulat.
Először, valami szinkron gépállásban találkoztunk: megismertem egy
udvarias, helyes fiatalembert. Előzékeny volt és figyelt. Feltűnt
érzékeny arca, és egyéniséget sugárzó, ízes dikciója. Pontos volt,
játéka érzéki, ritmus és dinamika, tempo izgalmas. Ráadásul hangjában,
a
nem budapestiek gömbölyűbb tonalitásával, roppant egyéni, ízes mondatai
voltak. Amúgy alakhelyesen és természetesen. Aztán megköszönve vénségem
apostoli türelmét – elviharzott… Másodszor: telefonon keresett meg,
segítenék-e rajta, a színházán, az eloadásán és egyáltalán. Ők.
Együtt játszottunk, remek partner volt. Egy igen szép Algernon előadás
részese lehettem általa. Aztán egyszer megkérdezte; nem nézném-e
meg a S.Ö.R.-ben. Ők. Ő és Ők – szuper kis banda, hatalmas játszóka,
hajlékonyak, szellemesek, gyorsak, elevenek és érzékenyek…
Harmadszor: megkérdezte, nem rendeznék-e valamit vele, velük. Ők.
Benyomtam egy ötletet, tetszett is, kellene is, csak éppen csucsukált
a
kreativitás abban a Házban, ahol gondoltam Vele és Velük. Néhány isteni
fiatallal, akik ha együtt lennének valahol egy darabig, világbajnok
ki.
Társulattá növekedhetnének /Kálid, Király, Magyar, Szakács, Hajdú,
Fesztbaum, Fazekas, Mészáros, stb. … csodás lányokkal: Pikali, Gubik,
Murányi, Börcsök, Rácz, stb.… például és még Valaki a p.s-bol. Negyedszer:
lefordítottam egy amerikait, felkértem legyen most Ő a
partnerem. Most majd én rendezek, ennyiben inverz a helyzet. Ők. Megcsináltuk
a Nagyon fájl-t. Marha jó munka volt. Siker, zsufi a
Komédiumban. Igazi Színház a struktúra szélén…A próbafolyamat alatt
hihetetlen igyekezet jellemezte. Tűroképesség, hajlékonyság,
konstruktivitás, alázat, munkabírás. Egyetlen kérés. Nézzem meg a
Kucó-ban. Ők… Ötödször: megnéztem egy korszakos tehetségű, nagy
fiatal művész fergeteges mutatványát, a budapesti színházi élet egyik
leghumanistább, legszebb estéjét… Hatodszor: az Ünnepek előtt
felhívott; köszönte a szerepet, a velem való munkát és minden jót
kívánt az Új esztendőre barátsággal, szeretettel, és alig várja, hogy
újra
játsszunk együtt. Akkor is és most is meghat, én sem teszek másként:
Boldog Új Éveket, kedves Kálloy Molnár Péter. /p.s… először
biliárdozni láttam, aztán táncolni Szegeden egy fergeteges “Kortárs”
lányt. Nagy színésznő lehetne belole. Úgy hívják Nemes Zsófi. Fő
nemes… csak mondom… Hetedszer.
Székhelyi
József
|
